7.fejezet

(Sziasztok.Egy kis karakter csere volt , remélem nem bánjátok.Jó olvasást  és hallgassátok a zenét közben , és írjatok a chatbe véleményt.Köszönöm a 14 követőt. :D )
**Debby**
A kórházban kiderült , hogy Samnek eltört az orra.Nagy fájdalmak végette Sam orrát helyre rakták és ő maga is jól van.
-Hozzak valamit enni vagy inni?-néztem Samre aki éppen fájdalmas arc kifejezéssel próbálta úgy megérinteni az orrát , hogy ne fájjon neki , de nem járt valami nagy sikerrel.
-Köszönöm egy ásványvíz jól esne.-dőlt hátra a székén.
-Rendben máris hozom.-mosolyogtam rá és már rohantam is le az automatához hogy vegyek neki egy kis vizet.
Amikor visszaértem Sam a telóját nyomogatta.
-Mit csinálsz?-néztem kíváncsian.
-Kiannel sms-ezek.
Ohh Kian tényleg ő most hol van?Amikor még mielőtt elmentünk volna a taxival egy lánnyal beszélgetett.Elég sötét van már oda kint , akkor hol lehet?
-És mi hír felőle?Hol van most?
-Azt írja valami csajnál van.Na mindegy.-és ezzel be is csúsztatta a zsebébe a mobilját. 
-Oké.És akkor ott is alszik vagy mi?-elég furcsán nézhettem , mert Sam hangosan elkezdett röhögni és amolyan "nálad még nem aludt fiú csak úgy?" pillantást vetett rám.
-Gondolom.És ha már témánál vagyunk , akkor nem aludhatnák nálad?-nézett rám kiskutya szemekkel amibe egyből beleremegtem és nem tudtam neki ellenállni.
-Rendben.-adtam meg magam végül.

-Ahh köszi azt hittem az utcán fogok majd csövelni éjszaka vagy valami.-nem értettem és gondolom ez az arcomon megint lehetett látni az értetlenséget , ezért folytatta.-Azért , mert nem számítottunk erre , hogy itt fogunk éjszakázni és hát....-elcsendesült.Legalább 2 percig néma csendben ültünk egymás mellett amikor , maga felé fordított és.....és.... megcsókolt.
-Ezt most miért kaptam?-teljesen elpirultam és a lakkozott körmeimet néztem , mintha olyan érdekesek lennének , pedig közel sem voltak olyan érdekesek , mint Sam maga.
-Mert mind végig itt voltál velem és te segítettél , amikor senki sem foglalkozott velem , de szó szerint a haverom csajozott ,  Lana meg azzal az idegbeteggel ordibált.És te... te pedig segítettél.Bejöttél velem a korházba és most is itt vagy.Nem mentél el , nem hagytál itt.Köszönöm.
Nem tudom miért , de  úgy éreztem mintha Samnek régebben lett volna valami komoly baja amiről nem akar beszélni , de már nagyon nyomja őt odabent azaz emlék  vagy gondolat vagy talán dolog.Nem tudom.Megsajnáltam.Olyan furcsa érzések kavarogtak bennem , hogy egyszerűen kénytelen voltam rá.Megcsókoltam.
-És én ezt most miért kaptam?-mosolygott rám és megfogta mindkét kezemet.
-Csak úgy.....de maradj csendbe.-nevetgéltem saját magamon , hogy hű de titokzatos lettem hirtelen és újból megcsókoltam.
-Okké.-nézett rám furcsálkodva Sam .-Inkább nem akarom tudni miért kezdtél el  röhögni ennyire.-majd ő is elkezdett röhögni.
-Haza kéne menünk.-tanácsoltam és húztam is elő a farmerzsebemből a telómat  , hogy felhívjam a bátyámat , Felixet.
-Szia bátyó.Figyi az egyik fiú haverom nálunk alszik ma oké?-hogy miért Felixe kérdezem  ,hogy nálunk aludhat -e Sam?Hát azért , mert csak ő van otthon és anyuék valami 2 hetes nyaralásra mentek.Ezért Felix engedélyét kell kérnem , hogy ...hát igen tudjuk.
-Nekem mindegy hugi , de engem ez miért is érdekelne?-hallottam a hangját a telefonból és furcsán csengett , mégpedig úgy , amikor tudja , hogy ez még nem minden , akarok tőle valamit.
-Háááát eljönnél értünk a kórházba kocsival?
-Mit kerestek ti a kórházba?Várj...inkább ne válaszolj nem akarom tudni.-ezután megmondtam neki , melyik kórházba jöjjön és letettük.
Hamar ide ért Felix és beszáltunk a kocsiba.
-Figyelj Debby.Nem érdekel miért alszik nálunk hogyishívják   , de egyre kérlek titeket halkan csináljátok.-ezt követően jóízűen elkezdett nevetni.

**Lana**
Bryannek meg mi a jó büdös baja van?Aha persze 3 nap alatt belém szeretett .....vagy mennyi nap is telt el mikor először találkoztunk.Ez tiszta hülye.
-Nem is ismersz!Láttál vagy 3x és ennyi.
-Lana!-lépett hozzám közelebb , de én hátrébb léptem. 
-Ne gyere a közelembe!Hagyj békén.-valójában kezdtem félni Bryantől.Sarkon fordultam és elindultam hazafelé.
-Ezt nem hiszem el.-motyogtam magamban.Bryan utánam jött.
-Lana hallgass már meg!!!-ordított utánam.
Megáltam , megfordultam és megmondtam Bryannek a magamét.
-Nem érted hogy hagyj már végre engem békén!Nem ismerlek és te sem ismersz engem!Ha megakarsz változni  , akkor hajrá itt az idő , de szerintem ez nélkülem is menni fog.Én nem fogok ott lenni melletted és a beteg elméddel.Még a végén engem is megütsz majd , mert esetleg nem azt csinálom amit te akarsz.Már pedig én nem vagyok neked senkid , főleg nem a barátnőd.Sőt még a barátod sem vagyok és a haverod sem.-végignéztem Bryanen és ökölbe volt szorítva a keze.Biztos voltam benne , hogy tudja  , hogy a kezét nézem így a keze megenyhült  és lazán  a zsebébe csúsztatta.

-Semmit sem tudsz.Tudod te miken mentem én keresztül?-a hangja furcsán csengett és mintha nem lenne olyan erős mint amilyennek mutatja magát mások előtt.Vajon csak én látom ezt az énjét vagy csak megjátssza magát?Felnézett és belenéztem a szemébe.Vagy rosszul láttam , mert már elég sötét volt vagy Bryannek tényleg könnyes volt a szeme.2 lépés közeledtem hozzá , hogy megnézzem valóban könnyes e  a szeme. Bryan nem mozdult.
-Bryan jól érzed magad?-odamentem hozzá és megfogtam a vállát.Valahogyan most nem féltem tőle , olyan más volt egyáltalán nem tűnt annak akivel 20 perccel ezelőtt veszekedtem.
-Szerinted mégis hogy érezném magamat , ha ilyeneket vágsz a fejemhez?-jogos kicsit durva voltam ,de ez teljesen igaz.
-Bocsi nem gondoltam komolyan csak mérges voltam.-hazudtam neki , majd folytattam...muszáj rákérdeznem.-Bryan miért könnyeztél be? Miken mentél keresztül?-néztem rá kicsit aggódva és persze mit sem sejtve.Felhúzta a felsőjét és megpillantottam a nem túl nagy , de látványos heget az oldalán.Nem mondtam semmit és ő sem szólt hozzám.Megfogta a kezem és a heghez érintette.Furcsa érzés volt a hegét megtapintani.Egy fajta bizalmat éreztem.Teljesen össze voltam zavarodva.Mi történik?Mi történik kettőnk között?Végül levette a kezemet a sebhelyéről és a szemembe nézett.
-És ez még nem minden.
-Haza kéne mennem.-szólaltam meg végül a nagy csendben.
-Nem baj ha haza kísérlek?-kérdezte meg félénken.
-Nem... nem.

**Bryan**
Szeretem Lanát , de még nem tudok uralkodni magamon és félek, hogy ezzel a viselkedésemmel elfogom riasztani magamtól.Utána mentem, hisz a szívem és az agyam is ezt diktálta.Viszont erre nem számítottam.Hogy mire? Hogy ilyeneket fog vágni a fejemhez és, hogy ennyire mélyen érinteni fog. Lana nem tudhatta , hogy igazából mindent tudok róla.Az exe volt a legjobb haverom és ő mindent elmondott róla.Hogy miért , miért mondott el róla mindent?Azért , mert engem érdekelt.És Adam (Lana exe) ezt nagyon jól tudta.De nem érdekelt Adam véleménye , mert igazából csak megakarta fektetni Lanát .Szerencsére Lana hamar rájött a dolgokra így szakított vele. Adammel már nem barátkozok , mert pont az ilyen alakoktól akarom őt megvédeni.Nem 3 nap alatt szerettem bele Lanába , hanem 3 hónappal ezelőtt.Csendben sétáltunk

egymás mellett , amikor  furcsa zajokat hallottunk a bokrokból. Megálltunk és csak figyeltük a mozgását.Furcsa volt.Rosszat sejtettem.Egy alakot láttam kijönni a bokrok közül. Reflexből mentem neki a felénk közeledőnek az öklömmel.Már a földön feküdt a férfi.Szegény csöves ,csak rosszkor volt rossz helyen.Tömény pia szaga volt, szóval rendesen ki volt ütve az én ütésem nélkül is.Nem tudtunk mit kezdeni vele , ezért csak szimplán ott hagytuk. Lanáék házához értünk és épen köszöntem volna el tőle , mikor egy váratlan kérdéssel ált elő.
-Bryan nem aludnál nálunk?-kicsit meglepődtem , de azért örültem is ennek a kérdésnek.
-Biztos vagy benne?-fürkésztem az arcát.
-Igen , de csak azért , mert anyáék megint nincsenek itthon és egyedül vagyok ebben a rohadt nagy lakásban és sokszor félek.
Bementünk a lakásukba és Lana felrohant az emeletre , gondolom a szobájába.Egy ajtózár kattanást hallottam , ebből arra következtettem , hogy bezárta kulcsra a szobája ajtaját.Vártam rá legalább 15 percen keresztül , de semmi.Gondoltam , már úgyse fog ma lejönni ezért elaludtam a kanapén.