4.fejezet

**Debby**
-Bakker mekkora jó , hogy most már megvan a számuk.Bármikor felhívhatjuk őket.Muhahaha.-röhögtem és tiszta vörös volt már a fejem.
-Te meg mit csinálsz?-néztem Lanát aki elképesztő sebességgel gépelt.
-Elkérem a skype-jukat.-nézett rám őrületesen.Azt hiszem Lana megőrült , de sebaj , hiszen mindig is az volt.Mosolyogtam magamban.
-HA HA HA !!!-röhögött gúnyosan?
-Mi van veled asszony?-röhögtem rajta majd oldalba böktem , amitől ösztönösen összecsuklott.
-Semmi , csak én meg mondtam.-jelentette ki.
-Mit?-még mindig nem értettem semmit.
-Azt , hogy megszerezzük őket.Nézd mosolyogj a kamerába mert , hívom őket kamozni.-most már értettem.Várjunk csak.....mi? Lana egy profi.Most már a skype-juk is meg van ugrándoztam , majd hirtelen abba hagytam  , mert rájöttem , hogy már látnak

minket.Huppsz.Hogy én mekkora egy béna vagyok.Ezt nem hiszem el.
-Őőőőő sziasztok.Debby vagyok.-mosolyogtam kínosan a kamerába.Szerencsére Lana kimentett , mert ő is csinált egy ciki dolgot (leesett az ágyról....direkt), így mind a ketten atom bénák voltunk.Mire Lana megszólalt:-Sziasztok.Lana vagyok.
Na ekkor mind a kettőnkből kitört a röhögés. 
-Sziasztok.-köszönt egyszerre Sam és Kian.
-Mizujs?-kérdeztem folyamatosan Kiant nézve és ő is engem nézett , szóval azt hittem kiugrik a szívem a helyéről.
-Semmi különös.Veletek?-mondta Kian.
-Semmi.Megvagyunk.Itt szórakozgatunk , szóval elvagyunk.
-Aha.És mit gondoltok rólunk?-kérdezte Sam és elkezdte mutogatni az izmos karját.Nem kellett volna , ,mert Lana tátott szájjal bámult a kamerába.Gyengén oldalba vertem , hogy vegye a lapot és becsukta a száját.
-Hááát hogy hogy mit gondolunk rólatok?Ez meg miféle kérdés?-nevettem kínosan.
-Na Sam ne szívasd már őket.-röhögött majd , rávágott Sam fejére egyet.Sam egy kicsit mérges lett és elkezdtek verekedni.Hát igen mi sem jobb annál ha skype-olsz azzal aki tetszik neked és elkezd verekedni a haverjával.Hát igen.Egy pillanatra megálltak és felnéztek a kamba.
-Nekünk most mennünk kell majd máskor is beszélünk.sziasztok.-és kinyomták a beszélgetést.Hát ez remek.Na mindegy.Legalább beszélhettünk velük.

**Lana**
-Figyu , ha már így elmentek és nincs semmi dolgunk , akkor elmehetnénk fagyizni nem?-támadt a nagyszerű ötletem vagyis igazából csak szimplán fagyit akartam enni.
-Oké , de várjál már.Már este 8 óra van.OMG.-kerekedett el Debby szeme.
-Kajak?-néztem a telómra , megnézve az időt ,  majd folytattam.-Hát , végül is még félig világos van és a meki meg tuti nyitva van , szóval akkor?-kérleltem Debbyt.
-Jól van.
-Ááááá köszi.-ugrottam a nyakába és jól megölelgettem.
Debby rakott be pénzt és elindultunk.Aránylag közel van a meki , olyan 30 perc séta és ott vagyunk.Gondolkoztam magamban.Oda értünk.Én kértem egy epres Mcfreet Debby meg csokisat.Leültünk és ott megettük.Közbe értelmes

dolgokról beszélgettünk , mint pl miért zöld a fű és miért nem rózsaszín?és mi lenne ha a fagyink beszélne?Szóval az élet nagy kérdésein merengtünk amikor , betört a meki ablaka és egy tégladarab repült be rajta egy üzenettel hozzá rögzítve.Szerencsére senkinek sem esett semmi baj , mert mindenki tisztes távolságra ült az ablaktól.A pénztáros odament és felolvasta a téglán lévő üzenetet.Az üzenet pedig a következő volt: "Az enyém leszel még ha neked fájni is fog."
Mindenkiben megfagyott a vér a hallottakon ,de nem volt név a végén  , hogy kinek küldték és hogy ki küldhette.Senki sem  ,mert a mekiből megmozdulni , mivel nem tudtuk kinek jöhetett ez az üzenet.Hirtelen megfogtam Debby karját és elindultam a kijárat felé.
-Mi a francot csinálsz?Megvesztél?Lehet nekünk küldték az üzenetet.-reszketett az idegességtől Debby.
-Debby ugyan már.Gondolkozz van olyan személy szerinted aki kárt akar tenni bennünk?Nekem nem jut eszembe senki , szóval szerintem húzzunk innen mielőtt jobban elfajulnának a dolgok.
-Igazad van , de rohadt sötét van.
-Engem ez érdekel most a legkevésbé , most ami rohadtul érdekel , hogy haza jussak épségben.-rángattam a karját szegény Debbynek , hogy értse már meg , hogy el kell indulnunk.
Nagy nehezen elindultunk és mivel más irányba lakunk mindketten , el kellett válnunk egymástól.Biztosítottuk egymást , hogyha valamelyikünk hazaér akkor írunk egy sms-t , hogy "itthon vagyok , minden rendben". Elindultam haza felé az én kis saját kihalt utcámban ahol csak a lámpa fények pislákoltak épp hogy csak.Már csak olyan 20 perc és otthon vagyok..Tippelgettem magamban , amikor valaki hátulról megragadta a karomat erősen magához húzott , majd

megfordított.Ijedtemben nem tudtam mit tenni és jobbnak láttam ha csendben maradok akkor talán életben hagy.Becsuktam a szemem és nem néztem az illetőre.
-Az enyém leszel még ha neked fájni is fog!-mondta fenyegetően.És ekkor a szívem egyre gyorsabban kezdett verni és rájöttem .....az üzenetet nekem küldték.Tudnom kell.Tudnom kell ki az...ki az aki bántani akar.Kinyitottam a szemem és felnéztem.Bryan volt az.