Közlemény

Sziasztok a Google Reader megszűnik így itt tudjátok követni a blogomat >> http://www.bloglovin.com/blog/8607215/we-and-youtubers

8.fejezet

**Lana**
Amikor felébredtem az az érzésem volt , mintha valamit elfelejtettem volna.De mit?Na mindegy.Bekapcsoltam a laptopomat és szörfölgettem a neten.Az egyik kis ablak elkezdett villogni.Új üzenetem jött.Debby volt az.

Debby:-Szia.El sem fogod hinni ki aludt nálam az éjszaka.Persze csak a kanapén , de az most nem lényeges és hát , olyan fincsit vacsoráztunk.:D
Lana:-Debby!!!Elmondanád miről van szó?!!
Debby:-Háááát......Sam!! :)
Lana:-Mi van vele?Érthetőbben?:)
Debby:-Ő aludt nálunk....és...és...
Lana:-...és.....és...?
Debby:-Megcsókolt és én visszacsókoltam.Sajnálom :(
Lana:-Semmi baj.... Valahogy éreztem , hogy ti jobban passzoltok.:)
Debby:-Majd később átjössz? :D
Lana:-Persze , de most megyek még sok dolgom van.
Ezzel kikapcsoltam a gépet és  bekapcsoltam a tv-t.Lerogytam az ágyam melletti puffra és elmerültem a gondolataimban.Én és Sam?Hát , amikor a parkban voltunk nem volt szinte semmi közös témánk , csak egyszerűen , szerintem  mind a ketten vágytunk a másikra , de ez csak testi dolog lehetett.Bizonyára Debbyvel sokkal jobban elvoltak , hogyha ez történt és nem csak testi , hanem szellemi vonzást is érezhetnek egymás iránt.Elfogadom a tényt , hogy ez van.Sammel nem is illettünk volna össze.Én örülök Debbynek és Samnek , nekem  csak az a

fontos , hogy boldogok legyenek.Feleszméltem a gondolataimból és a fülemet egy ismerős hang ütötte meg.A tv-ből jött.Justin Bieber!!!Imádom ezt a számot!!!!Hangosabbra vettem a tv-t és üvölteni kezdtem  a dal szövegét.
-Fejezd már be!!!!-üvöltötte túl a zajt Bryan , miközben az ajtómon dörömbölt.
-Azt a rohadt eget!!-vettem halkabbra a tv-t és igen ez volt az a csupán aprócska dolog amit elfelejtettem.Bryan itt aludt a házunkban.
Kinyitottam a szobám ajtaját , amit este kulcsra zártam.
-Mi volt ez a rettenet?-förmedt rám.
-Justin Bieber.-olyan halkan mondtam , hogy szerintem még a hangyák sem hallották.
-Mondtam már , hogy jó a pizsamád?-nézett a pizsi felsőmre és követtem a tekintetét.Persze , gondolhattam volna.De ciki vagyok.
-Gyere te Justin imádó.Meghalok az éhségtől.Van valami kajátok?
Teljesen elpirultam.Pont most kellett Justin pólóban aludnom?Jó , most már mindegy , úgy is látta.Lementünk reggelizni valamit és közben beszélgettünk.
-Ügyebár azt mondtad tegnap , hogy megszeretnél változni.
-Igen.
-Nos , akkor lenne egy ötletem , mivel kezdhetnéd el .

**Debby**
-Sam!Hol vagy?-kerestem a nappaliban.
-Itt vagyok!-jó , oké , hogy itt , de azon belül hol?Persze miért is lenne értelmes.Csendben álltam a nappali kellős közepén és vártam , hogy valahonnan előbukkanjon.
-Vagyis ,pontosítok.Most már itt vagyok.-súgta a fülembe Sam , miközben hátulról átölelte a derekamat és az állát a vállamra helyezte.
-Sam mondanom kell valamit.-kibújtam az öleléséből és egyenesen a szemébe néztem.Nehéz lesz ezt a szót kimondani , de remélem ő is ugyanúgy érez , mint én.

-Szeretlek.-nagyon tetszik nekem Sam mindig is tetszett csak ,Kian jobban , de akkor még nem tudhattam , hogy milyen a személyisége és , hogy egyáltalán nincs bennünk semmi közös.Sőt már be is csajozott.Viszont Sam......hmmm.Elbűvöl , lenyűgöz és egyszerűen nem bírom megállni , hogy ne őt nézzem minden egyes szabad percemben.
-Debby nézd én....-fogta meg mind a két kezemet és megszólalt a drágalátos csengő.Miért ilyenkor kell csengetni?Ahhj.
-Kinyitom.-dühösen kinyitottam az ajtót és megpillantottam Lanát és Bryant.Bryan mit keres itt?Mi van?Egy óriási kérdőjel alakult ki bennem.
-Bemehetünk?-törte meg a kínos csendet Lana.
-Ööö ....persze.-zavaromban és értetlenségemben csak motyogtam össze-vissza.
-Debby! Ki az?!-kiáltotta a nappaliból Sam.Hallottam a közeledő lépteit.Ebből semmi jó nem fog kisülni.Sam megtorpant mellettem és feszültséget láttam az arcán.A következő pillanatban már Bryan előtt volt és beakart verni neki egyet , de Bryan erősebb.Basszus.Valaki segítsen már Samnek.Nem akarom , hogy megint megverjék.Tiszta pánik rohamom volt már lassan , amikor Felix megjelent és leütötte Bryant.
-Ebben a házban ,csak nekem van jogom verekedni.-és ezzel el is hagyta a házat és ott hagyott minket.
Oda léptem Samhez és megöleltem.
-Én is szeretlek.-suttogta a fülembe.
-Bryan.Bryan.-szólítgatta Lana Bryant és próbálta magához téríteni.Ekkor figyeltem fel arra , hogy én is ugyanígy törődtem Sammel , amikor baja lett.
-Lana neked tetszik Bryan?
-Ezt ne most beszéljük meg!-szólt rám idegesen és visszafordult Bryanhez. 
-Lana ömm... mi most...
-Jó!Menjetek már!-meg se várta , hogy befejezzem a mondatomat.
Felmentünk Sammel a szobámba.Ott kettesben lehettünk.
-Szóóval.Te is szeretsz?-kérdezem huncutan.
-Igen.-mosolyodott el , majd leült az ágyamra és a derekamnál fogva behúzott az ágyba.Megcsörrent a telefonja.Király egyszer a csengő szakít minket félbe , most meg egy fránya telefon.
-Bocsi , de ezt muszáj felvennem , Kian az.-felvette a telefonját és kihangosította , mondjuk én nem vagyok annyira kíváncsi a beszélgetésre , de mindegy.
-Na mondjad.
-Sam  egy nővel több van a listámon.-hallottam Kian hangját a készülékből.Felvont szemöldökkel ránéztem Samre.
-Haver kivagy hangosítva és Debby is itt van.

Kian valószínűleg nem tudott mit reagálni erre , ezért egyszerűen csak lerakta a telefont.
- Hát akkor ezt jól megbeszéltük.-szólalt meg Sam.-Hol is tartottunk?
-Nem tudom , de mindegy is.-megcsókolt  és elterült az ágyamon a fejemet a mellkasára fektettem és így pihentünk. 

7.fejezet

(Sziasztok.Egy kis karakter csere volt , remélem nem bánjátok.Jó olvasást  és hallgassátok a zenét közben , és írjatok a chatbe véleményt.Köszönöm a 14 követőt. :D )
**Debby**
A kórházban kiderült , hogy Samnek eltört az orra.Nagy fájdalmak végette Sam orrát helyre rakták és ő maga is jól van.
-Hozzak valamit enni vagy inni?-néztem Samre aki éppen fájdalmas arc kifejezéssel próbálta úgy megérinteni az orrát , hogy ne fájjon neki , de nem járt valami nagy sikerrel.
-Köszönöm egy ásványvíz jól esne.-dőlt hátra a székén.
-Rendben máris hozom.-mosolyogtam rá és már rohantam is le az automatához hogy vegyek neki egy kis vizet.
Amikor visszaértem Sam a telóját nyomogatta.
-Mit csinálsz?-néztem kíváncsian.
-Kiannel sms-ezek.
Ohh Kian tényleg ő most hol van?Amikor még mielőtt elmentünk volna a taxival egy lánnyal beszélgetett.Elég sötét van már oda kint , akkor hol lehet?
-És mi hír felőle?Hol van most?
-Azt írja valami csajnál van.Na mindegy.-és ezzel be is csúsztatta a zsebébe a mobilját. 
-Oké.És akkor ott is alszik vagy mi?-elég furcsán nézhettem , mert Sam hangosan elkezdett röhögni és amolyan "nálad még nem aludt fiú csak úgy?" pillantást vetett rám.
-Gondolom.És ha már témánál vagyunk , akkor nem aludhatnák nálad?-nézett rám kiskutya szemekkel amibe egyből beleremegtem és nem tudtam neki ellenállni.
-Rendben.-adtam meg magam végül.

-Ahh köszi azt hittem az utcán fogok majd csövelni éjszaka vagy valami.-nem értettem és gondolom ez az arcomon megint lehetett látni az értetlenséget , ezért folytatta.-Azért , mert nem számítottunk erre , hogy itt fogunk éjszakázni és hát....-elcsendesült.Legalább 2 percig néma csendben ültünk egymás mellett amikor , maga felé fordított és.....és.... megcsókolt.
-Ezt most miért kaptam?-teljesen elpirultam és a lakkozott körmeimet néztem , mintha olyan érdekesek lennének , pedig közel sem voltak olyan érdekesek , mint Sam maga.
-Mert mind végig itt voltál velem és te segítettél , amikor senki sem foglalkozott velem , de szó szerint a haverom csajozott ,  Lana meg azzal az idegbeteggel ordibált.És te... te pedig segítettél.Bejöttél velem a korházba és most is itt vagy.Nem mentél el , nem hagytál itt.Köszönöm.
Nem tudom miért , de  úgy éreztem mintha Samnek régebben lett volna valami komoly baja amiről nem akar beszélni , de már nagyon nyomja őt odabent azaz emlék  vagy gondolat vagy talán dolog.Nem tudom.Megsajnáltam.Olyan furcsa érzések kavarogtak bennem , hogy egyszerűen kénytelen voltam rá.Megcsókoltam.
-És én ezt most miért kaptam?-mosolygott rám és megfogta mindkét kezemet.
-Csak úgy.....de maradj csendbe.-nevetgéltem saját magamon , hogy hű de titokzatos lettem hirtelen és újból megcsókoltam.
-Okké.-nézett rám furcsálkodva Sam .-Inkább nem akarom tudni miért kezdtél el  röhögni ennyire.-majd ő is elkezdett röhögni.
-Haza kéne menünk.-tanácsoltam és húztam is elő a farmerzsebemből a telómat  , hogy felhívjam a bátyámat , Felixet.
-Szia bátyó.Figyi az egyik fiú haverom nálunk alszik ma oké?-hogy miért Felixe kérdezem  ,hogy nálunk aludhat -e Sam?Hát azért , mert csak ő van otthon és anyuék valami 2 hetes nyaralásra mentek.Ezért Felix engedélyét kell kérnem , hogy ...hát igen tudjuk.
-Nekem mindegy hugi , de engem ez miért is érdekelne?-hallottam a hangját a telefonból és furcsán csengett , mégpedig úgy , amikor tudja , hogy ez még nem minden , akarok tőle valamit.
-Háááát eljönnél értünk a kórházba kocsival?
-Mit kerestek ti a kórházba?Várj...inkább ne válaszolj nem akarom tudni.-ezután megmondtam neki , melyik kórházba jöjjön és letettük.
Hamar ide ért Felix és beszáltunk a kocsiba.
-Figyelj Debby.Nem érdekel miért alszik nálunk hogyishívják   , de egyre kérlek titeket halkan csináljátok.-ezt követően jóízűen elkezdett nevetni.

**Lana**
Bryannek meg mi a jó büdös baja van?Aha persze 3 nap alatt belém szeretett .....vagy mennyi nap is telt el mikor először találkoztunk.Ez tiszta hülye.
-Nem is ismersz!Láttál vagy 3x és ennyi.
-Lana!-lépett hozzám közelebb , de én hátrébb léptem. 
-Ne gyere a közelembe!Hagyj békén.-valójában kezdtem félni Bryantől.Sarkon fordultam és elindultam hazafelé.
-Ezt nem hiszem el.-motyogtam magamban.Bryan utánam jött.
-Lana hallgass már meg!!!-ordított utánam.
Megáltam , megfordultam és megmondtam Bryannek a magamét.
-Nem érted hogy hagyj már végre engem békén!Nem ismerlek és te sem ismersz engem!Ha megakarsz változni  , akkor hajrá itt az idő , de szerintem ez nélkülem is menni fog.Én nem fogok ott lenni melletted és a beteg elméddel.Még a végén engem is megütsz majd , mert esetleg nem azt csinálom amit te akarsz.Már pedig én nem vagyok neked senkid , főleg nem a barátnőd.Sőt még a barátod sem vagyok és a haverod sem.-végignéztem Bryanen és ökölbe volt szorítva a keze.Biztos voltam benne , hogy tudja  , hogy a kezét nézem így a keze megenyhült  és lazán  a zsebébe csúsztatta.

-Semmit sem tudsz.Tudod te miken mentem én keresztül?-a hangja furcsán csengett és mintha nem lenne olyan erős mint amilyennek mutatja magát mások előtt.Vajon csak én látom ezt az énjét vagy csak megjátssza magát?Felnézett és belenéztem a szemébe.Vagy rosszul láttam , mert már elég sötét volt vagy Bryannek tényleg könnyes volt a szeme.2 lépés közeledtem hozzá , hogy megnézzem valóban könnyes e  a szeme. Bryan nem mozdult.
-Bryan jól érzed magad?-odamentem hozzá és megfogtam a vállát.Valahogyan most nem féltem tőle , olyan más volt egyáltalán nem tűnt annak akivel 20 perccel ezelőtt veszekedtem.
-Szerinted mégis hogy érezném magamat , ha ilyeneket vágsz a fejemhez?-jogos kicsit durva voltam ,de ez teljesen igaz.
-Bocsi nem gondoltam komolyan csak mérges voltam.-hazudtam neki , majd folytattam...muszáj rákérdeznem.-Bryan miért könnyeztél be? Miken mentél keresztül?-néztem rá kicsit aggódva és persze mit sem sejtve.Felhúzta a felsőjét és megpillantottam a nem túl nagy , de látványos heget az oldalán.Nem mondtam semmit és ő sem szólt hozzám.Megfogta a kezem és a heghez érintette.Furcsa érzés volt a hegét megtapintani.Egy fajta bizalmat éreztem.Teljesen össze voltam zavarodva.Mi történik?Mi történik kettőnk között?Végül levette a kezemet a sebhelyéről és a szemembe nézett.
-És ez még nem minden.
-Haza kéne mennem.-szólaltam meg végül a nagy csendben.
-Nem baj ha haza kísérlek?-kérdezte meg félénken.
-Nem... nem.

**Bryan**
Szeretem Lanát , de még nem tudok uralkodni magamon és félek, hogy ezzel a viselkedésemmel elfogom riasztani magamtól.Utána mentem, hisz a szívem és az agyam is ezt diktálta.Viszont erre nem számítottam.Hogy mire? Hogy ilyeneket fog vágni a fejemhez és, hogy ennyire mélyen érinteni fog. Lana nem tudhatta , hogy igazából mindent tudok róla.Az exe volt a legjobb haverom és ő mindent elmondott róla.Hogy miért , miért mondott el róla mindent?Azért , mert engem érdekelt.És Adam (Lana exe) ezt nagyon jól tudta.De nem érdekelt Adam véleménye , mert igazából csak megakarta fektetni Lanát .Szerencsére Lana hamar rájött a dolgokra így szakított vele. Adammel már nem barátkozok , mert pont az ilyen alakoktól akarom őt megvédeni.Nem 3 nap alatt szerettem bele Lanába , hanem 3 hónappal ezelőtt.Csendben sétáltunk

egymás mellett , amikor  furcsa zajokat hallottunk a bokrokból. Megálltunk és csak figyeltük a mozgását.Furcsa volt.Rosszat sejtettem.Egy alakot láttam kijönni a bokrok közül. Reflexből mentem neki a felénk közeledőnek az öklömmel.Már a földön feküdt a férfi.Szegény csöves ,csak rosszkor volt rossz helyen.Tömény pia szaga volt, szóval rendesen ki volt ütve az én ütésem nélkül is.Nem tudtunk mit kezdeni vele , ezért csak szimplán ott hagytuk. Lanáék házához értünk és épen köszöntem volna el tőle , mikor egy váratlan kérdéssel ált elő.
-Bryan nem aludnál nálunk?-kicsit meglepődtem , de azért örültem is ennek a kérdésnek.
-Biztos vagy benne?-fürkésztem az arcát.
-Igen , de csak azért , mert anyáék megint nincsenek itthon és egyedül vagyok ebben a rohadt nagy lakásban és sokszor félek.
Bementünk a lakásukba és Lana felrohant az emeletre , gondolom a szobájába.Egy ajtózár kattanást hallottam , ebből arra következtettem , hogy bezárta kulcsra a szobája ajtaját.Vártam rá legalább 15 percen keresztül , de semmi.Gondoltam , már úgyse fog ma lejönni ezért elaludtam a kanapén.

6.fejezet

**Lana**
Reggel arra ébredtem , hogy csörög a telefonom.Ki a franc lehet?Gondoltam magamban , miközben a telefonom után kutattam.
-Halló?-szóltam a készülékbe álmosan.
-Szia Lana.Sam vagyok.
-Oh szia.Hát te?Miért hívtál?-próbáltam kedvesen beszélgetni , de nem tudtam , mivel álmos voltam és nyűgös.
-Hát ... izé Kiannel megakarjuk nézni Google mapson hogy hol laktok megadod a címed ahol most vagytok?-furcsálltam a kérését , de megadtam Debbyék lakás címét.Ekkor már Debby is felébredt és furcsán nézett rám.Eltátogtam , hogy Sammel beszélek és egy nagy fogsor villogtatás kíséretében ott hagyott és talán lement a konyhába.
-Oké , köszi.-szólt Sam utoljára a telefonban és lerakott.
10 perc bambulás után , csengettek.
-Lana kész a reggeli gyere le , addig én kinyitom az ajtót.-ordibált fel Debby nekem az emeletre.

Pancakes

Leslattyogtam és meglestem mi a reggeli.Palacsinta...NYAMI.Örültem magammal , majd észre vettem , hogy túl nagy a csend.
-Debby!!
Kerestem összevissza , de nem találtam.És ekkor eszembe jutott mit mondott.Hát persze a bejárati ajtónál lesz tuti.Oda mentem és megpillantottam Debbyt egy szál melltartóban és egy elég rövid nadrágban.
-Debby te meg mit keresel itt kint , így?-kérdeztem ,magamtől mint inkább Debbytől , mert úgy látszott , mintha semmit nem hallana.Odanéztem ahova éppen lesokkoló pillantással mereven bámult.Most már mindent értettem és én is mereven álltam a velünk szemben lévő 2 fiúval , aki nem más mint Sam és Kian volt.
-Tetszik a pizsamád.-nézte perverzen Sam Debbyt és a mellét bámulta.
-Basszus.-ugrottam Debby elé ezzel eltakarva őt.Szerencsére rajtam normális pizsama volt.Rövid ujjú felső , hosszú macinaci.
-Debby menj fel és öltözz fel.-suttogtam oda neki és felrohant.
-Sziasztok , gyertek be-néztem rájuk mosolyogva és beinvitáltam őket.
-Klassz kégli.-jegyezte meg Kian.
-Debbyéké.Kérlek üljetek le és a kanapéra , mindjárt jövünk.-mutattam a nappaliban lévő kanapéra és , amikor láttam , hogy leültek , gyorsan felrohantam Debbyhez.
-Ááááááá!!-sipítoztam és becsaptam a szobája ajtaját.

-Itt vannak ŐK az ÉN lakásomban!-ugrándozott.
-Na először is öltözzünk át , reggelizzünk meg gyorsan mossunk fogat hozzuk rendbe magunkat és ....-rendezgettem a gondolataimat , de nem jutott semmi több az eszembe.
-Éééés megmutatjuk nekik a várost.-fejezte be Debby a mondatomat.
-Okés.
Amikor mind ezzel készen voltunk , szóltunk a fiúknak , hogy indulunk.

**Debby**
El sem hiszem.Élőben találkozunk velük.És lejöttek Kaliforniába csak is értünk?Ez maga az álom.
-És mi járatban vagytok itt? -kérdeztem mindkettőjüket.
-Miattatok.-sétáltunk tovább és nem nem ezt nem álmodom , ez a valóság.
Megmutattuk nekik a várost és a parkot.Hupssz.Valahogy mindig visszatérünk ide.Nem tudom Lana most mire gondolhat , de az arckifejezését látva nem valami kellemes dologra.Biztatóan és biztonságot biztosítva kicsit megszorítottam a karját , majd rá néztem és rá mosolyogtam.Visszamosolygott.Ezt annak tudtam be , hogy minden rendben van , maradhatunk ha akarunk.Kiannel elvonultunk és leültünk egy padra.Lanáék is hasonló képen tettek.Kiannel beszélgettünk , jópár ideig és szuper jól

elvoltunk.Néha-néha oda pillantottam Lanáékra , akik eléggé összemelegedtek.Gondolok itt például kéz fogdosásra , puszi az arcon és stb , de semmi olyan durva dolog.Már vagy több mint 20 perce ott ültünk , amikor egy hatalmas csattanásra lettem figyelmes.Samék irányából hallatszott a csattanás és Kiannal rögtön odakaptuk a fejünket.Bryan volt ott ökölbe szorított kezekkel , felsértett , véres kezekkel.Sam a földön feküdt véres orral.
-Mi a f*sz?-rohantam oda Samhez , aki valószínűleg eszméletét vesztette.Elkezdtem gyengén pofozgatni , hátha felébred de semmi.Eközben Lanát hallottam , ahogy rettenetesen hangosan ordibál , idegesen Bryannnel.
-Sam attól tartok újra kell élesztenem téged.-dramatizáltam , bár tényleg megijedtem , hogy Samnek esetleg valami komoly baja esett.
-Kian!!-ordítottam , majd Sam hirtelen kinyitotta a szemét.

-Jól vagyok jól vagyok.-aha szóval csak kamuzott az eszmélet vesztésen.Tudtam én , de az orra valóban még mindig vérzett.
-Kian mi lenne ha idejönnél és nem csajoznál?-utaltam itt arra például , hogy a legjobb-barátjának az orrából ömlik a vér.
Kian rám sem figyelt csak csajozott tovább.Lana még mindig ordibált.Jó és akkor most még is mit csináljak?Hirtelen , mintha csak egy villanykörte gyulladt meg volna felettem, úgy jött az ötlet.Naná kórház és az ügyelet.
-Sam figyi , szerintem most akkor hívok egy taxit és beviszlek a legközelebbi kórházba az ügyeletre.Oké?-néztem Sam hihetetlenül aranyos barna szemeibe.
-Nekem most tök mindegy.Csak álljon már el az orromból a hülye vér.
A taxi itt volt és 10 perc múlva már a kórházban is voltunk.

**Lana**
Amikor a távolból megpillantottam Bryant , megfogtam Sam kezét  , a szivem egyre hevesebben vert és folyamatosan Samet nézve csak arra tudtam gondolni , hogy most tuti valami nagy szar lesz.És igazam volt.Bryan levert egyet Samnek a semmiért.Szegény Sammel nem is foglalkoztam csak Bryannel ordibáltam.
-Ezt most mégis miért kellett?Nem hagynál végre békén??!!!-ordítottam rá feszülten és azon gondolkoztam , hogy miféle beteg játékot akar velem űzni Bryan?Én nem vagyok a játékszere és nem is leszek az.Ha mondhatjuk akkor elrabolt és lesmárolt.Ez azért elég beteg egy dolog főleg , hogy előtte betörte a meki ablakát egy téglával amihez egy üzenetet rögzített. 
-Nem érted , hogy szeretlek!!!-üvöltözött , eközben nekem meg leesett az állam a helyéről......folytatta.-Megakarok változni , de nélküled nem megy. 
 
 

5.fejezet

**Lana**
Miért?Miért akar engem Bryan bántani?
-Mit akarsz tőlem?
-Majd megtudod!És most takarodj a motorhoz , elmegyünk egy kicsit a parkba!-mondta élesen.
Miközben lökdösött , tudtam egy üzenetet küldeni Debbynek , hogy" SOS PARK" , úgy , hogy Bryan nem vette észre , hogy mobilozok.
-Ülj fel és kapaszkodj!-parancsolta.
Csendben felszálltam a motorra és az agyamba egyre rosszabb képek villantak fel , hogy vajon mi fog ma velem még történni.Bryannek honnan van motorja és tud egyáltalán vezetni?Csak 16 éves nem? Gondolkoztam , amikor beindult a motor és elindultunk.Akár mennyire sem akartam Bryanbe kapaszkodni , kénytelen voltam , mert ha nem akkor lerepülök a motorról.A francba is már , remélem Debby megkapta az sms-emet.Elég rövid idő alatt oda is értünk , és akkor rájöttem , hogy most le kel szállnom a motorról és amilyen gyorsan csak tudok szaladjak akár merre , mindegy merre csak minél távolabb tőle

, Bryantől. Leszálltam  és készen voltam a menekülésre , de Bryan , mint aki megérezte volna, amikor már hátat fordítottam neki a karomnál fogva visszarántott és ....... és......megcsókolt.

**Debby**
Már hazaértem amikor elővettem a telómat , hogy írjak Lanának , hogy minden oké , de én kaptam tőle üzenetet.Gondoltam azt írta , hogy neki is minden oké és ő is otthon van , de azért megnéztem a biztonság kedvéért.Üzenet megnyitása.Nyomtam rá a következő kis ikonra.Lana üzenete:SOS PARK.
Mi a franc ? Gondoltam magamban.Oké oké , nyugi van.Kattogott az agyam , hogy mégis mit csináljak.Megvan! 
-Hol van a deszkám?!Hol van az a kicseszett deszka?!-ordibáltam ingerülten a lakásban , ahol csak én és mint kiderült a bátyám voltunk.A rohadt életbe is már!
-Nem tudom hova akarsz menni , de ott van a roller.-közölte velem a bátyám és rá mutatott a régi rolleremre , amit kb 8 éves koromban volt utoljára használva. Régi kopott és tetőtől talpig rózsaszín.Amolyan engem már ez se érdekel alapon megfogtam és azzal mentem Lanáért a parkba.Nem érdekel kinéz hülyének  a fő , hogy most Lanát megtaláljam.Végignéztem magamon és megállapítottam , hogy tényleg roppant hülyén nézek ki.Egy 15 éves egy 5 éveseknek való rolleren.Ha már , így kinézek legalább 7 évesnek akkor örüljünk a rollernek és visítozzunk.Gondoltam , majd tényleg elkezdtem hangosan

visítozni az utca közepén.
-Vííííííííííííííííí!!!!!Vííííííííí!-ordítottam és mind eközben sebesen hajtottam magam a mini eszközön.20 perc után lassacskán oda is értem.
-Lana!!!!-ordítottam a parkban , de senki sem válaszolt.
-Lana!!!Merre vagy?!-ordítoztam és egyre csak összevissza néztem , aztán felálltam egy kis dombra és ott megláttam , hogy itt van a park mellet a deszkás park is.Hogy én ezt eddig miért nem tudtam? Hát fogalmam sincs.Legurultam a dombon és lefékeztem.Körbenéztem és 2 sötét alakot pillantottam meg.Egy kicsivel közelebb mentem és megszólaltam.
-Lana te vagy az?-mondtam alig halhatóan.
-Debby?!-hallottam Lana hangját és megkönnyebbültem.
-Igen én vagyok az!Gyere menjünk!-invitáltam.
-Debby!!!-örült meg nekem és elindult felém , de valaki visszarántotta nem tudom ki lehetett az mivel nem láttam az arcát.
-Te meg ki a f*szom vagy?!-hallottam a férfi hangot amit megpróbáltam beazonosítani.Ki lehet ez? Már hallottam ezt a hangot valahol.De hol?Hirtelen felvillant egy kép előttem és rájöttem.Bryan az.
-Lana barátnője!-ordítottam oda neki.
Csend volt senki nem szólt semmit.A csend azonban megszűnt , amikor suttogásokat hallottam Lanáék irányából és egy hatalmas csattanást.Lana megint felpofozta Bryant , mint mikor rámászott Lanára , de megérdemelte.Lana odafutott hozzám és megölelt majd kérdőn és furcsán nézett rám.
-Te ezzel akartál megmenekíteni?-bökött rá a rózsaszín rollerre.
-Nem találtam a deszkámat.-tártam szét a karomat , majd folytattam.-Tulajdon képen ez még is mi a fene volt?-vártam az elfogadható magyarázatot Lanától.
-Majd ha hazaértünk , mindent elmondok.

-Oké hívok egy taxit és nálunk alszol.-Lana nem válaszolt csak csendben állt mellettem és mindketten vártuk a taxit amit már felhívtam.
-Elment.-motyogta Lana magában és én is hallottam amit ő hallott.Bryanről beszél ő ment el , elment , mivel én is hallottam a motorja hangját és egyre halkult ami azt jelentette már mesze jár.Megérkezett a taxi.Megmondta hova vigyen és el is vitt.Kiszálltunk , odaadtam a sofőrnek a pénzt és bementünk a lakásomban , vagyis illetve az anyáék lakása , na de ez most mindegy is.Lana mindent elmondott , hogy neki szánták az üzenetet és hogy Bryan üzente és nem tudja mit akarhat tőle és  megcsókolta Lanát.
-OMG!Erre most nem tudom mit kéne mondanom.-néztem magam elé bambán.
-Én sem és nem tudom mit akarhat és én sem tudom , hogy most féljek tőle vagy ne.
Új üzenetem jött.Rezgett a telefonom.Kiantől: menjetek fel skype-ra.
-Uhh Lana nem baj ha.....-kezdtem , de megnézte a telefonom és belém fojtotta a szót.
-Nem baj , legalábbis addig is nem gondolkodok , vagyis legalábbis remélem.-néztem Lanát egy darabig , miközben bekapcsoltam a gépem és azon gondolkoztam , hogy milyen zavarodott is most szegény.
-Sziasztok.-néztek minket a kamerán keresztül Sam és Kian.-Bocsi , hogy reggel elmentünk , most bepótolhatjuk ha akarjátok.-nézte Kian és Sam is Lanát , majd én is rá néztem , hogy miért nézhetik ennyire.Hát persze nem is nézett a kamerába csak a zokniját piszkálta.Hirtelen felállt és a fürdőszoba felé vette az irányt.Visszanézett és alig hallhatóan megszólalt.
-Bocsánat Debby nekem ez most nem megy.-és bement a fürdőszobába lezuhanyozni.
-Ennek meg mi baja van?-szólalt meg hirtelen Sam , amitől rögtön visszakaptam a fejemet és újból a képernyőt néztem amin még mind ketten ott voltak.Röviden elmagyaráztam nekik , hogy mi történt Lanával , de megkértem őket , hogy ne mondják el , hogy elmondtam.Ránéztem a gépen lévő kis órára és elkerekedett szemekkel néztem azt , hogy már éjfél van.
-Őőő nekem mennem kell akkor majd holnap beszélünk.Jóét.-köszöntem el a fiúktól és kikapcsoltam a laptopot.Amikor leraktam az asztalra , csak akkor láttam , hogy Lana már réges-régen alszik az ágyamban.Betakartam és én is elaludtam.


  

4.fejezet

**Debby**
-Bakker mekkora jó , hogy most már megvan a számuk.Bármikor felhívhatjuk őket.Muhahaha.-röhögtem és tiszta vörös volt már a fejem.
-Te meg mit csinálsz?-néztem Lanát aki elképesztő sebességgel gépelt.
-Elkérem a skype-jukat.-nézett rám őrületesen.Azt hiszem Lana megőrült , de sebaj , hiszen mindig is az volt.Mosolyogtam magamban.
-HA HA HA !!!-röhögött gúnyosan?
-Mi van veled asszony?-röhögtem rajta majd oldalba böktem , amitől ösztönösen összecsuklott.
-Semmi , csak én meg mondtam.-jelentette ki.
-Mit?-még mindig nem értettem semmit.
-Azt , hogy megszerezzük őket.Nézd mosolyogj a kamerába mert , hívom őket kamozni.-most már értettem.Várjunk csak.....mi? Lana egy profi.Most már a skype-juk is meg van ugrándoztam , majd hirtelen abba hagytam  , mert rájöttem , hogy már látnak

minket.Huppsz.Hogy én mekkora egy béna vagyok.Ezt nem hiszem el.
-Őőőőő sziasztok.Debby vagyok.-mosolyogtam kínosan a kamerába.Szerencsére Lana kimentett , mert ő is csinált egy ciki dolgot (leesett az ágyról....direkt), így mind a ketten atom bénák voltunk.Mire Lana megszólalt:-Sziasztok.Lana vagyok.
Na ekkor mind a kettőnkből kitört a röhögés. 
-Sziasztok.-köszönt egyszerre Sam és Kian.
-Mizujs?-kérdeztem folyamatosan Kiant nézve és ő is engem nézett , szóval azt hittem kiugrik a szívem a helyéről.
-Semmi különös.Veletek?-mondta Kian.
-Semmi.Megvagyunk.Itt szórakozgatunk , szóval elvagyunk.
-Aha.És mit gondoltok rólunk?-kérdezte Sam és elkezdte mutogatni az izmos karját.Nem kellett volna , ,mert Lana tátott szájjal bámult a kamerába.Gyengén oldalba vertem , hogy vegye a lapot és becsukta a száját.
-Hááát hogy hogy mit gondolunk rólatok?Ez meg miféle kérdés?-nevettem kínosan.
-Na Sam ne szívasd már őket.-röhögött majd , rávágott Sam fejére egyet.Sam egy kicsit mérges lett és elkezdtek verekedni.Hát igen mi sem jobb annál ha skype-olsz azzal aki tetszik neked és elkezd verekedni a haverjával.Hát igen.Egy pillanatra megálltak és felnéztek a kamba.
-Nekünk most mennünk kell majd máskor is beszélünk.sziasztok.-és kinyomták a beszélgetést.Hát ez remek.Na mindegy.Legalább beszélhettünk velük.

**Lana**
-Figyu , ha már így elmentek és nincs semmi dolgunk , akkor elmehetnénk fagyizni nem?-támadt a nagyszerű ötletem vagyis igazából csak szimplán fagyit akartam enni.
-Oké , de várjál már.Már este 8 óra van.OMG.-kerekedett el Debby szeme.
-Kajak?-néztem a telómra , megnézve az időt ,  majd folytattam.-Hát , végül is még félig világos van és a meki meg tuti nyitva van , szóval akkor?-kérleltem Debbyt.
-Jól van.
-Ááááá köszi.-ugrottam a nyakába és jól megölelgettem.
Debby rakott be pénzt és elindultunk.Aránylag közel van a meki , olyan 30 perc séta és ott vagyunk.Gondolkoztam magamban.Oda értünk.Én kértem egy epres Mcfreet Debby meg csokisat.Leültünk és ott megettük.Közbe értelmes

dolgokról beszélgettünk , mint pl miért zöld a fű és miért nem rózsaszín?és mi lenne ha a fagyink beszélne?Szóval az élet nagy kérdésein merengtünk amikor , betört a meki ablaka és egy tégladarab repült be rajta egy üzenettel hozzá rögzítve.Szerencsére senkinek sem esett semmi baj , mert mindenki tisztes távolságra ült az ablaktól.A pénztáros odament és felolvasta a téglán lévő üzenetet.Az üzenet pedig a következő volt: "Az enyém leszel még ha neked fájni is fog."
Mindenkiben megfagyott a vér a hallottakon ,de nem volt név a végén  , hogy kinek küldték és hogy ki küldhette.Senki sem  ,mert a mekiből megmozdulni , mivel nem tudtuk kinek jöhetett ez az üzenet.Hirtelen megfogtam Debby karját és elindultam a kijárat felé.
-Mi a francot csinálsz?Megvesztél?Lehet nekünk küldték az üzenetet.-reszketett az idegességtől Debby.
-Debby ugyan már.Gondolkozz van olyan személy szerinted aki kárt akar tenni bennünk?Nekem nem jut eszembe senki , szóval szerintem húzzunk innen mielőtt jobban elfajulnának a dolgok.
-Igazad van , de rohadt sötét van.
-Engem ez érdekel most a legkevésbé , most ami rohadtul érdekel , hogy haza jussak épségben.-rángattam a karját szegény Debbynek , hogy értse már meg , hogy el kell indulnunk.
Nagy nehezen elindultunk és mivel más irányba lakunk mindketten , el kellett válnunk egymástól.Biztosítottuk egymást , hogyha valamelyikünk hazaér akkor írunk egy sms-t , hogy "itthon vagyok , minden rendben". Elindultam haza felé az én kis saját kihalt utcámban ahol csak a lámpa fények pislákoltak épp hogy csak.Már csak olyan 20 perc és otthon vagyok..Tippelgettem magamban , amikor valaki hátulról megragadta a karomat erősen magához húzott , majd

megfordított.Ijedtemben nem tudtam mit tenni és jobbnak láttam ha csendben maradok akkor talán életben hagy.Becsuktam a szemem és nem néztem az illetőre.
-Az enyém leszel még ha neked fájni is fog!-mondta fenyegetően.És ekkor a szívem egyre gyorsabban kezdett verni és rájöttem .....az üzenetet nekem küldték.Tudnom kell.Tudnom kell ki az...ki az aki bántani akar.Kinyitottam a szemem és felnéztem.Bryan volt az.